A polgári esküvőnk után, nyitott maradt a kérdés, hogy mikor tartjuk meg az egyházi szertartást, illetve a bulit. Azt szerettük volna, hogy járjanak le a Covidhoz kapcsolodó korlátozások, és utána. A helyszín biztos volt, hogy a Gyimesi Skanzenben szeretnénk, viszont nem volt egy ideig szabad időpont. Tavaly szepemberben felszabadult egy hétvége, a július 23, és akkor azt mondtuk, hogy ez a miénk. Így onnantól kezdődött a szervezkedés: zenekar foglalás és a feltérképezési folyamat. Utána foglaltunk fotóst, videóst, bár-szolgáltatást, dekorost, fodrászt és sminkest. Úgy véltük ezek azok a szolgáltatások amiket időben le kell szögezni, és ezek voltak azok, aminél tudtuk, hogy kit szeretnénk. Amit most másként csinálnék, az a süteményes felkeresése, mert azt hittem az a későbbiekben is ráér. Bár nagyon nagy szerencsével az lett, akit szerettünk volna, de korábban is lehetett volna. (Ez csupán jótanácsként a jövendőbeli menyasszonyok számára)
A szervezés nagyon izgalmas volt, (bár nálam szakmai ártalom), ezért mindent nagyon precízen leírtam, táblázatban vezettem, emlékeztetőket írtam, struktúráltam.
https://amavi.hu/amavi-eskuvonaplo/
A folyamatban arra is rájöttünk mennyire más tempóban működünk Csabbal, a férjemmel, mert ő szuper ráérős, én pedig (túl) gyors vagyok, ezért kiegyenlítettük egymást és próbáltuk megtalálni az egyensúlyt. Van viszont pár szókapcsolat amit így a szervezés végére mondtam, hogy már nem szeretnék hallani: “Meglátjuk, kitaláljuk, megoldjuk, jó lesz. “ :)) Kacagtunk is sokat, és rengeteget éjjeleztünk, mivel van egy 1 éves lányunk, ezért érdemben az ő altatása után tudtunk haladni, ezért a szállás beosztás és az ültetés hajnalokba nyúlott ki. A legnagyobb kihívás a 160 vendég elszállásolása volt, lehetőségünkhöz mérten, mindenkit a legmegfelelőbb helyre beosztani. A legnagyobb felelősséget ebben éreztem, mert mindenki ideutazik értünk. Talán ez volt ami miatt a legnagyobb izgalom van bennem, hogy ennyi ember jön el azért, hogy minket ünnepeljen. Ez annyira megható, és azt szeretném, hogy minden tűlünk telhetővel ezt megköszönjük. Bár hárman élünk a nagy családból Csíkszerdában, jó volt érezni a távoli segítő kezeket. Csab nővére és kislánya készítették az ajándék gyertyákat, édesanyám, húgom volt a tanácsadóm, illetve rengeteg részt átvállaltak. Nagytatám évekkel ezelőtt megvásárolta a pálinkát. Édesapám, aki már nincs köztünk, elkészített 25 liter bort az esküvőnkre, amit most, 7 év után tudtam meg. A családi barátok lelkesedése, segítőkészsége is nagy lendületet adott, és nem utolsó sorban a barátaink. Legtöbbjük pusztán azzal, hogy éreztük, hogy melletünk vannak, és bármiben számíthatunk rájuk. Volt aki táblázattal, volt aki beszerzéssel, sütéssel, gyerekfelvigyázással, vásárlással, ötletekkel, de mindenki hozzá adott, amiért hálásak vagyunk. Többször kint voltunk a Skanzenben is, terepszemlén, ami mindig nagyon otthonos, hangulatos volt, segített átlátni, hangolódni. Voltak nagyon emlékezetes pontok is, amikor anyummal virágokat szedtünk, azzal a gondolattal, hogy milyen szépek lesznek majd a hasonló réti virágok a díszítésben.
A Monogram szolgáltatást választottuk a dekoráció elkészítéséhez, akinek fontos pillére, hogy helyi, réti növényekkel, virágokkal szépítse a teret. A szolgáltatások kiválasztásában fontos szempont volt, hogy ízléses legyen, minőségi és tükrözze a mi elképzelésünket, világunkat.
A koszorúslány ruhákat is átadtam a lányoknak, ami szintén Delikates Couture darab, egy csodálatos kreppzsorzsett szoknya.
Voltam hajpróbán is, hogy nézzük meg, hogy megvalósítható-e az elképzelésem, majd újra felpróbáltam a ruhát, akkor már a kiegészítőkkel együtt. Nagyon jó volt az összképet látni.
A szervezkedés utolsó előtti hetében elutaztunk a tengerre, kicsit kikapcsolódni, feltöltődni, pihenni (már amennyire egy egyévessel lehet). Ez jól esett, szükségünk volt rá.
Amikor hazajöttünk, akkorra maradtak az utolsó simítások, utolsó kérdések, válaszok.
Az első pityergés megvolt, amikor átvettem a ruhámat Tőletek. Ami egy nagyon szép része volt a készülődésnek, pont ez a blog. Olyan jó érzés volt visszaemlékezni, rácsodálkozni, hogy mennyi szép moccanat volt, elgondolkodni, hogy mi okozott nehézséget. Sokszor a nagy pörgésben, nem állunk meg, nem értékeljük a történéseket megfelelően. Mostmár izgatottan várjuk a nagy napot, és hogy minden pillanatát megéljük, élvezzük.
