Mindegyik próbának megvolt a sajátossága, különlegessége. Négy próbán vettem részt, az elsőre Anna barátnőmmel mentem, akinek a pocakjában ott volt Rézi, aki azóta már megszületett és ő is részt fog venni az esküvőnkön. Annának a pozitív, lelkesítő, őszinte személye nagyon jó energiát adott, és jól esett, hogy szépnek látott. (Még ha két szopiztatás között, nem túl elegáns frizurával, kissé fáradtan is mentem a próbára) ott valahogy az esküvőnk előszobájában éreztem magam. Utána elmentünk együtt, a családjainkkal ebédelni, megbeszélni az élményeket.
A második ruhapróbára édesanyámmal mentem, ő Kolozsvárról jött, mi pedig Brassóból, sízésből. Mindenki más élményekkel érkezett, viszont abban a pontban, ahogy felvettem az első ruhát, mindketten nagyon elérzékenyültünk. Bár a polgári esküvő már megvolt, mégis izgatottan, meghatódva álltam ott talpig fehérben édesanyám előtt, és megéreztem a ruhának egy másik jelentését is.
A következő próbákra egyedül mentem, de ennek is megvolt a varázsa. Nagyon közvetlen a csapat, otthonosan érzem magam. Ameddig várakoztam, kávéztam, kicsit magammal, a gondolataimmal voltam, pihentem. Utána pedig a mérések során, éreztem, ahogy egyre közelebb kerülök a ruhámhoz. Bár úgy terveztem, hogy nem lesz fátylam, a harmadik ruhapróbán felpróbáltam egyet, és elérzékenyültem, úgyhoz ez megváltoztatta az elképzelésem és örülök, hogy esélyt adtam.
Nagyon igényes, precíz munka volt, és mindvégig tudtam, hogy esély nincs arra, hogy valami hiba legyen. Nyugodt voltam és bíztam a csapatban, ők pedig mindig napirenden tartottak, ezért nem voltak kételyek. Nagyon jó volt a kommunikáció és nem féltem kérdezni, ami nagyon jó érzés. Hiányozni fog a csapat és ez a mérhetetlen odafigyelés amit kaptam.
A legemlékezetesebb gondololat, hogy: Érezni fogod. Ezt magammal viszem.
